Poncz Máté versei

Poncz Máté (Técső-Kárpátalja) egy igazán tehetséges fiatalember, aki részt vett az idei Versünnep Diákseregszemlén is.

Eljuttatta hozzánk 3 versét, amelyet most megosztunk Önökkel.

Poncz Máté

Emlékeim

Láttalak a tegnap éjjel,
Legfényesebb mosolyod öltötted magadra,
Láttalak a hold tükrében,
Még emlékszem legszebb szavadra.

Láttalak már máskor is:
A múltad csendes temetésén,
Láttalak zokogni
Hibáid feledésén.

Láttalak a földről,
Mikor a magasban jártál,
Láttalak összetörni,
Mikor más lett a vártnál.

Próbáltalak megölelni –
Eltűntél előlem,
És nem tudom elfeledni,
Hogy szeretem ezt az emlékem.

2016.02.03.



Poncz Máté

Skizo

 

Egyik felem nap süti,
Másikat árnyak takarják,
Egyiket szeretik
Másikat látni se akarják.

Egyik felem mosolyog,
Másik álarcot ölt,
Hogy ne kelljen beszélni,
Titokban verseket költ.

Két ember lakik bennem,
Egy testen osztoznak,
Gyűlölik egymást –
Ezzel sok gondot okoznak.

Az egyikük téged szeret,
De te a másikra kacsintasz,
Fájdalmas élni veled,
Ha a szívembe hasítasz.

Egyik felem depressziós,
A másik szívesen mosolyog,
Ezt a két „egy-ént” kibírni
Elég kemény dolog.

Egyik felem öngyilkos lesz,
A másik majd mást szeret,
Rám hiába kacsingatsz,
Én nem törődöm veled.

Légy te is depressziós,
Legyen igaz a szerelem,
Legyen bolond a világ,
Nem leszel többé szerepben.

Hidd azt, hogy mennybe jutsz –
Mefisztó magával ránt.
Jobb oldalán kalitka,
Már rég csak rád várt.

Szenvedj  börtönében,
Mert egyszer szerettél,
De rossz embert választottál,
S engem – elfeledtél.

Szóval: zuhanj a mélybe,
Többé látni nem akarlak,
Vagy tűnj el az éjben.
Majd összekaparnak…

2015.04.19


 

Poncz Máté

Semmitmondó

 

Az éjszaka csak háttér-fény,
Amit a szemünk eltakar,
A képzelet csak háttér-rém,
Amit az izgalom
Kényszeresen akar.

Az őszinteség játékként
Odafagy a számra.
Életet rendeltünk,
De túl magas a számla.

Mi csak játszottuk,
Hogy sötét van,
Erről szólt minden lábnyom,
Vártuk, hogy megszólíts . . .
De a remény is csak álom.

Őszinteség? Kimondtuk.
Talán nem kellett volna.
Sötét lett, és csak háttér-fény,
Ami az igazságot szórja.

Azóta csak reszketés,
Illúzió-rémek,
Körvonalak dúdolják a
Közeledő véget.

Háttérfényben tündöklő,
Semmitmondó élet. . .

2015.07.28